AINYAHITA
Tibet legdrágább gyöngye
Egy ősrégi, keleten ismert monda
Írta:
Dr. O.Z.A. Hanish
Gyöngyszemekbe foglalva
Fordította: Dr. Szikszay Géza
(1895 – 1970)
„A Földön azért vagyok, hogy azt műveljem,
S a pusztákat paradicsommá fejlesszem,
Melyben Isten és az Ő Szövetségesi
Méltóképpen lakozhassanak.”
Ainyahita
Előszó
Kevéssel az után, hogy mi Ainyahita nagyon értékes Gyöngyszemeit az 1908-körüli években nyilvánosságra hoztuk, e kiadványhoz tartozó értékes feljegyzéseket találtak a Góbi sivatag tibeti fennsíkjain. Ezek a leletek arra indíttattak minket, hogy a már addig megjelent gyöngyökhöz a további kiadásokat hozzáfűzzük.
Már az első töredékei ezen újabb leleteknek nagy sikert arattak a tudósvilág köreiben, ami által mi nagyobb bátorságot nyertünk, mert gyakran nehéz feladat elé lettünk állítva, hogy az eredeti szöveg epikus vonalú gondolatait, egyszerűbb, szegényebb nyelvezetre rövidítsük le, ezáltal a gondolatokat rövidebbre, szabatosra formáljuk.
A gyöngyszemek nemcsak nyelvészeti remekművek, de még a legmagasabb tudomány kifejezői is, mert ezekben a Végtelenség alapigazságai vannak megvilágítva és ezen hatásfokok, melyek az éter és atom működése által érhetők el. A legösszetettebb életproblémák, melyek a gondolkodó emberben felmerülhetnek, ezekben a gyöngyszemekben néhány mondattal megfejtődnek. Aki a mély értelmét a Gyöngyöknek, azok egyszerű megjegyzéseiben felismeri, az minden időkre választ kap az összes kérdésre és Ainyahita által teljesített művet tovább viheti ott, ahol Ő rájuk hagyta. Az Ő „utolsó kívánsága” (Végső akarata) példaként lebegjen szemünk előtt, hogy még mennyi váratik el tőlünk ebben az életben.
A Gyöngyszemek a legérdekesebb előadási témát nyújtja nekünk a mi baráti köreink számára, akárcsak Omar Khayyan vers-sorai. Többször megismételve kell azokat olvasni, tanulmányozni, és jól átgondolni. Az avesztai népeknél „Szent iratoknak“ tartották ezeket, a görögök pedig dicső ódának. Minden igazán szívből tanulni vágyó, minden egyes olvasásnál nagyobb és nagyobb értéket nyer tanulmányai számára, a bölcsességek egész áradata áldásként sugárzik vissza őreá szakadatlanul.
Maradunk mindenkinek alázatában.
Otoman Zar Adusht Ha’nish
Chicago, 1913. október 31.
15.) „Hadd váljanak Te néked hasznodra az én tapasztalataim, hogy a munkát ottan folytasd, hol én azt abba hagyám, hogy Te a mindennapi gond s rettegés megpróbáltatásaitól megkíméltessél.
Ainyahitáról az áll, hogy Ő a mennyből jött a földre. Ő, mint egy bájos szűz, Kelet Iránban élt, vagy Tibetániában, oly sok évvel ezelőtt, hogy a számítás, nem eszközölhető pontosan.
Valójába, soha semmi pontosat az Ő születési évéről, vagy születésnapjáról nem hallottak. Mégis Ő néhány évszázaddal előtte járt Zarathusztrának, s ezért úgy sejtik, hogy 9 - 10 ezer évvel ezelőtt működött. Születésnapja miatt kétely áll fönn, hogy a május 22., vagy június 22. jön-e tekintetbe, hogy tehát Ő a bikától az ikrekbe vagy az ikrekből a rákba való átmenetnél született-e.
Az Ő „gyöngyszemei“ és más számos hagyományozások a későbbi időpont mellett szólnak, úgy hogy meglehetős biztossággal, a június 22.-ét vehetjük az Ő születésnapjául. Természetesen a „tudományosan gondolkodó” ember számára a naptári napon nem múlik semmi. Mert egy entitásnak, vagy lénynek a megtestesülési ideje, nem alapvető fontosságú; a cél, vagy a misszió, - mire az ember születik, - az sokkal fontosabb. Azonban, a családkutatók és asztrológusok számára az egy útmutatás, bizonyos karakterisztikus sajátságokat és képességeket megállapítani amelyek korrespondálnak azon csillagképekkel, amelyben a föld a fogantatás idején mozgott. Ez legalábbis azt mutatja, hogy a természetnek megvannak az ő törvényei, melyeket Ő eltérések, ingadozások, vagy tévedések nélkül végrehajt, amit az emberi törvények alkalmazásáról nem mondhatunk el. A természet egyszerűen az Ő törvényeit alkalmazza, az nem tud semmit az „ember alkotta törvény”, jog hajlítgatásáról, a megvesztegetésről, s a nepotizmusról. Ainyahita a Himalája hegység fennsíkjain élt, ahol Ő atyja nyájait őrizte. A helyett, hogy Ő, az atyjával, aki messzi vidékek királya volt, annak palotájában lakott volna, Ő a magányban élte életét, körülvéve a természet hódolatot nyújtó szobraival. A természet folytonos, és értelmes megfigyelése által, Ő rendkívüli tudásra és bölcsességre tett szert. Tudatába jutott az Ő bensőjében lévő Örökható Gondolatnak, ezáltal kifejtette az Ő talentumait, és kinyilatkoztatta az emberi élet célját, és irányelvét. Ő átbetűzte az egész elem-lényeget, hogy minden teremtésnek az ős alapjára találjon, s embertársainak az ős gondolatot kinyilatkoztassa.
Ezért Ő, az övéinek szívében tovább él, mint ahogyan Ő azt óhajtotta, vagyis hogy az Ő élete végén, néki az meg adassék, hogy az övéinek gondolkodásában, Ő tovább éljen, és azoknak világossága és fényessége legyen a emberiség emancipációjának az útján, egész a legvégső napokig, midőn az övéi mindnyájan, megváltódnak, s a még fejletlen gondolkodás elvakulásaitól, melyek az Ő idejében még nagyobbak valának, mint manapság. Őt a Menny gyöngyének, s a „Föld gyémántjának“ nevezték, tehát neki felejthetetlenül, és nagyra becsülve kellett megmaradnia az övéi között. Bármily sokan feledték is Őt el, a legközelebbi törzs-rokonai közül, mégis voltak kis csoportok - állandóan - az egész földön, akik néki tisztelettel és elismeréssel adóztak, az ő nagy életműve, s az Ő kinyilatkoztatásai miatt, melyek a végtelenség fátylát fellibbentették, s az élet titkait leleplezték. És íme, még a legutolsó óhaja is teljesült. Az Ő magva, az Ő műve, az Ő talentumai, az Ő szerzeményei a mai napig fönn maradtak, s a jelen időben föltámadtak, mindazok közvetítése által, akik még mindig a királyi nemzetség nemes, tiszta világos vérét birtokolták. Mindezen tisztavérűek tanúi lettek, szent Ainyahita ittlétének és továbbélésének. Ő sok párbeszédet vitt végbe Mazda Úr Istennel, s a beszédek tartalmát, s az Ő felismeréseit táblákra feljegyezte, - amint mondják, - ezen a módon hagyományozta át azokat a késői koroknak. Sok ezer ilyen-tábla - irat fekszik jól őrzötten, bizonyos helyeken, a Góbi-sivatagban, a Tibeti hegyláncon belül és máshol. Később Zarathusztra összegyűjtötte ezen csodás bölcsesség-gyöngyöket, s azzal újból felébresztette az alvó emberiséget, amennyiben ő Ainyahita bölcsességeit törvényszerű formában hirdette. Ezen gyöngyök közül néhány, a jelenkorban, - a MAZDAZNAN irodalomban - hozzáférhetővé lett téve, és azok fogalmat nyújtanak nékünk Ainyahita gondolat gazdagságáról. A mi korlátolt érzülékünk által, csaknem felfoghatatlan az a gondolat, hogy egyetlen egy lélek, s hozzá még egy gyermek-lánykában, oly nagy bölcsességet tudott kinyilatkoztatni. Midőn Ainyahita még 20-éves sem volt, Ő már, több mint 10 000 nagy párbeszédét leirt, melyek oly forrássá lettek, amiből mi a mai napig bölcsességet, tudást, felismerést és világosultságot meríthetünk vég nélkül. A jelenkorig melegedünk mi, azon felvilágosultsági sugarakban, melyek Mazda örökható Gondolatának a birodalmából Ainyahita kristálytiszta érzülékébe reflektálódtak.
Minél jobban felismerjük és elismerjük mi ezt, annál inkább részt veszünk az Ő kinyilatkoztatásaiban. Midőn Haeckel professzor, a tudományos fejlődéstan legnagyobb képviselője az Ainyahita MAZDAZNAN kiadását tanulmányozta, ezt mondta: „Ha én ezt korábban ismertem volna, akkor 40-évi hasztalan kutatgatást megtakarítottam volna magamnak".
Ainyahita, te szent szűz, aki az életet és örökkévalóságot megtestesítette magában, s a végtelenségnek ezt az ikerpárját, mely a termelőerőt magában hordja, egy személyben ábrázolta.
A teremtőerő az atomnak éter által való megrázkódtatása következtében nyilatkoztatja ki magát. éter, és atom a végtelenségnek két egymással egyenrangú állapota, melyekből az elemek végtelen sokasága az Ő összes vegyüléseikkel származnak, melynek végül, világokat és világrendszereket jelenítenek meg. E szerint az emberiség megváltóinak sorában a legkorábbi helyen egy nő áll, aki a női princípiumot a férfiúival teljesen egyen jogúnak mutatta be, tehát egyesítette magában a szeretetet, s a bölcsességet, s a világnak minden időkre kinyilatkoztatta azt, hogy a szeretet, bölcsesség által irányítva, a megváltó hatalom, mely a megszabadulást biztosítja.
Bölcsesség és szeretet az a két tulajdonság, amelyek által a kultúrember a vadembertől különbözik. A mi ismereteink és eredményeink, a mi gazdagságunk, a mi hatalmunk lehetnek még oly nagyok is, bölcsesség és szeretet nélkül, a mi életünk balsiker. Nekünk lehetnek mégoly sok kedvteléseink, szórakozásaink és elterelődéseink is mégis végül egyszer eljön az idő, amikor az elkerülhetetlennek alá kell vetnünk magunkat, s a természet törvényeit teljesítenünk kell, sőt egyeseknek annyira, hogy nekik vissza kell térniük, mivel ők a sors karmatikus törvényei alatt megdőltek.
A szeretet egy univerzális princípium, amely minden emberi szívben meg van testesülve, s melynek a bölcsesség által irányítva, kell lennie. Máskülönben a (szeretet) egy, kormány nélküli hajócskához hasonlít, mely a végtelenség tengerén cél és horgony nélkül hányódik. A szeretetnek szüksége van a vezetésre, hogy hasznos legyen úgy, miként az éter és atom addig haszon nélkül valók, amíg az Intelligencia kettőjük közé nem lép, s egy momentumot, vagy egy támpontot fektet le úgy az elektron számára, mely az atomon belül található, szüntelen mozgásállapot, valamint az atomon kívül található szakadatlan éter-mozgások állapotára.
A szeretet, az Istenség, kollektív mindent felölelő oldala, össze foglalata annak, ami az Istenségből indul ki, a Minden az Egyben, aki itt „Elochim“, vagy „Mazda“. A szeretet az Örök Intelligencia teremtő oldala, vagy egyesülése mind annak, ami az Istenben kapcsolódva van, az Istenség által mozgásba hozott teremtőerő, mely teremt és alkot, azonban nincs tudatában, sem az Ő ténykedésének sem egy célnak, sem egy eseménynek.
Hogy, pedig annak iránya, célja és célszerűsége legyen, ahhoz hozzájárul az Istenség bölcsessége, hogy tanácsoljon és irányítson. Az, tehát rá van hagyva minden entitásra - lényre, Individualitásra, hogy Ő teremtő szeretet tevékenykedésének az irányát, célját és célszerűségét szabad individuális választással, meghatározza, idő és körülmények szerint.
Innen van az is, hogy közülünk legtöbben, akik nincsenek tudatában az ő szabad akaratuknak, azok megdőlnek az idő, s a körülmények befolyása alatt, vagy a vér, avagy házasodási rokonság befolyásai alatt.
Isten a szeretet, - kollektíve mondva, és Isten a bölcsesség, individuel mondva. Ő az Alfa és Omega, Alif, vagyis az egyetlen, Mazda, Brahma, Éli, vagy bölcsesség, ész, értelem és megvalósulás Össze foglalata.
Isten a jelenlét, s egyesíti magában a múltat, s a jövőt, vagy az örökkévalóságot.
Mindegyikünkben benne van a szeretet princípiuma a természetes születésjog következtében, az velünk született. Ellenben a bölcsességre az embernek, csak várandósága van. Az néki meghatározott időben rendelkezésére lesz bocsátva, éspedig mihelyt Ő felnőtt, vagyis a matériában nagykorúvá lett. Ainyahita a szeretet megtestesülése, vagy a kinyilatkoztatása, s az Ő ön-tudatossága által arra törekszik, hogy a bölcsesség által legyen vezetve, hogy azáltal biztosan haladjon az Ő útján, s az Ő tudását alkalmazni tudja összhangban a Gondviselés, Végzet, és a Sors tervezetével. Az Istenségben Abbának, vagy a végtelenségnek ezen három szent gyermeke, vagy szentháromsága tervezetével. Ainyahita megoldotta az élet legbonyolultabb kérdéseit is, mely élet előtt Ő az újjászületés által, vagy a húsban lévő anyai princípium által jelenségre jut, vagy magát emberalakban megtestesíti, miként azt később a szűzies Mária anya, az Ő üdvözítő gyermeke által bemutatta, aki aztán bizonyítékát nyújtotta annak, hogy minden időben, minden körülmények között lehetséges Krisztus-életet élni a földön. Miként az Üdvözítő az Ő idejében, úgy Ainyahita már az Ő idejében, noha Őegyedül magaslott ki az Ő korszakának alantasságából, bebizonyította egy tökéletes életnek a lehetőségét a földön, melyet saját magunkból az újjászületés által érünk el. Ainyahita megoldotta az élet legbonyolultabb kérdéseit, amelyek előtt a kutató érzülék minden időben megtorpant, ő az ő gondolatának élességével behatolt a látszólag megfejthetetlenbe, a titokteljességbe, a rejtett dolgokba, az okkultakba, s a varázsszerű illúziókkal burkoltakba. Ő emlékezetébe idézte az összes korszakok teremtési folyamatait, és fejlődési fokozatait, és semmi sem kerülte el az Ő felfedező tehetségét.
Így Ő magasan túlszárnyalta az Ő korszakát, mint egy élő példája az isten-szeretetnek, vagy a megtestesült kollektivizmusnak, párosulva bölcsességgel, vagy individualizmussal.
Ainyahita, mint első, nekünk mindannyiunknak, s az emberiségnek elénk tárta életével azt, miszerint minden egyes embernek az Ő megváltását és megszabadítását, saját magának individuálisan kell megdolgoznia, hogy tehát minden megváltásnak individuális fáradozás az előfeltétele. Hogy az individuum lelkesedjék az örök tökéletességre való törekvésre, és hogy neki a biztos eredmény meg legyen mutatva, azért jött később Jézus, mint a bölcsesség megtestesülése.
Ma, pedig MAZDAZNAN vállalta azt magára, hogy azokat megtalálja, akik mint az Ainyahita hírvitelének a zászlóvivői, s a Krisztus mozgalom elő segítői Ainyahita utolsó óhajának teljesülésében segíteni akarnak, ugyanis abban, hogy az egész emberiség az emancipáció, vagy megváltás útjára legyen segítve.
Ez a mi óhajunk! És e célra had viruljon minden dolog!
Úgy légyen!
