A légzés legfőbb szabálya, hogy nem szabad erőltetni, itt követik el a legtöbb hibát. Semmi sem oly fontos és szükséges az életben, mint a légzés, semmilyen tudomány, művészet sem oly életbevágóan fontos, mint ez. Csak hosszantartó és óvatos gyakorlásokkal lehet a boldogság e kincses kamrájában előrejutni.
A természet sehol, de legfőként itt nem tűr erőszakot. Az erőltetés feszültséget idéz elő; márpedig a fesztelenség igen-igen fontos kelléke a tudatos légzésgyakorlásnak. Ezért vannak, akik ellenzik a légzés gyakorlását. Azonban ez nem lehet ok arra, hogy elforduljunk attól. Mindaddig, míg a teljes fesztelenséget nem sajátítottuk el és nem gyakoroltuk be, nem szabad az ún. ütemes légzésgyakorlatokat elkezdenünk.
Ha jól megfigyeljük magunkat, rájövünk, hogy nem is olyan könnyű a fesztelenség elsajátítása. A következő két gyakorlat álljon itt segédeszközül, melyek közül főképp az elsőt a komolyan törekvőknek igen sokat kell alkalmazniuk.
- Egy teljes belégzés után lassan kilélegzünk, tagjainkat fesztelenítjük. A jobb lábbal kezdjük a fesztelenítést, majd a jobb kéz, az arc izmai, a nyelv, az állkapocs, a tarkó következnek.
- Agyunkból minden gondolatot kikapcsolunk, a feszültségeket, a gondokat, a bajokat befelé irányítjuk a szívhez, mint súlyponthoz, ahol azok feloldódást nyernek.
- Ezután következnek a bal kéz, a bal láb, a törzsben lévő összes szervek.
- A feszültséget szabad árammá oldjuk, miáltal harmónia, jóleső érzés áll elő.
- A kilégzés addig történjék, míg erőltetés nélkül megy, akkor megállunk, ismét megpróbálunk tovább kilélegezni, s nem lélegzünk be addig, míg természetünk nem kívánja. Végezzük ezt bármely testhelyzetben.
A rendszeres meghosszabbított kilégzés elősegíti a vérből a salakanyagok eltávolítását, és segít az idegeket feltölteni, regenerálni. Hetek, hónapok múlva lassanként a kilégzés hosszát 108 másodpercig fel tudjuk emelni, ennek következtében felismerő képességünk kibővül.
Ha nyomást, fájdalmat érzünk bármely műveletnél, ez azt jelzi, hogy nem vagyunk elég fesztelenek. Következőképpen segítünk a helyzeten.
- Kihúzzuk magunkat, belélegzünk, karjainkat magasba emelve csámcsogunk, nyelünk egyet, mialatt a légzést benntartjuk. Majd karjainkat hátrafelé leengedjük, és teljesen kilélegzünk.
- Ezt megismételjük legalább hétszer a megfelelő sorrendben egymás után.
Ennél is, mint ahogy bármely légzésgyakorlatnál, rendkívül fontos a teljes fesztelenség, az egyenes gerinc, a düllesztett mellkas és a jó koncentráció! Ha komoly eredményt várunk a légzésgyakorlatoktól, akkor a leírtakat lelkiismeretesen valósítsuk meg.
Tudnunk kell, hogy nem elegendőképpen lélegzünk be, hogy ellássuk testünket életerőkkel, sem nem elegendőképpen lélegzünk ki, hogy tüdőnket kiürítsük, s megszabadítsuk a szénsavtól és más gáznemű anyagoktól. Ezek a salakanyagok az elégtelen, befejezetlen kilégzés következtében visszamaradnak a tüdő finom szöveteiben.
Aki szellemi munkát végez, annak ügyelnie kell arra, hogy tüdeje minden órában teljesen ki legyen ürítve a meghosszabbított kilégzés segítségével, és hogy jót tegyen magának néhány teljes belégzéssel.
Aki kétkezi munkát végez, az tegye szokásává egy ima elmondását. Hittel, vallásos érzelemmel imádkozzon. Kiválaszthat pl. egy "Mi Atyánk" hosszúságú imát, vagy akár magát a "Mi Atyánk"-ot is imádkozhatja. Egyetlenegy kilégzéssel mondja végig az imát egyszerre, és háromszor egymás után ismételje meg. Végezze ezt napközben, vagy amikor a fáradtság tünetei mutatkoznak.
Lehet bármilyen más épületes mondást, vagy verset mondani, akár a számsort is, hosszan kilélegezve, ameddig csak bírjuk. Ha légzéskapacitásunk, befogadóképességünk elégtelen ahhoz, hogy az egész imát, mondást, verset, stb. egy kilégzésre mondjuk el, akkor tanácsunk az, hogy ne tátsuk ki a szánkat szélesebbre, mint amennyire az ahhoz szükséges, hogy a szavakat megkülönböztetve, érthetően ejtsük ki.
Ha úgy látszik, mintha kifogynánk a szuszból, mielőtt a mondást befejeztük volna, akkor szorítsuk jól össze ajkainkat, várjunk egy pár másodpercet, ne lélegezzünk be, majd folytassuk a mondást. Így képesek leszünk tovább folytatni.
Minden fejlődni akaró embernek fontos, hogy kétóránként fesztelenítse magát.