Az előkészületekről
Az összes gyakorlat előtt föl kell készítsük magunkat, mégpedig tüdőnk teljes kiürítésével. Ezt lehet, hogy hatékonyabban elérjük a meghosszabbított kilégzéssel. (Lásd: Mazdaznan Hírlevél 1. szám 3. old.)
Vagy eljárhatunk a következő módon is: kezdjük el rövid lélegzetekkel. Egyet belélegzünk, egyet kilélegzünk, hatszor vagy többször megismételjük be és ki, s ha már végül a tüdőt egy hosszú kilégzéssel kiürítettük, akkor készen vagyunk egy légzésgyakorlat elvégzésére, s kezdhetjük a belégzést.
A testhelyzet
Helyezkedjünk el a világosságnak háttal.
Üljünk le egy székre, talpaink teljes felületükkel nyugodjanak a földön. Ha a szék túl magas, helyezzünk egy könyvet lábaink alá, miáltal a megfelelő testhelyzetet elérjük. Ha a szék túl alacsony, helyezzünk a székre egy megfelelő vastagságú könyvet, és arra üljünk rá. Ha a tökéletes helyzetet megteremtettük, akkor továbbléphetünk.
Üljünk annyira hátra a széken, amennyire testünk azt engedi anélkül, hogy vállaink érintenék a szék támláját.
Emeljük ki mellkasunkat, ugyanakkor a hastájékot húzzuk be. Vállainkat könnyedén hátravonva kissé engedjük le, a kezek a combokon nyugszanak, az ujjak nem érintik egymást, nagyujjunk a többi ujjal „vé” betűt formál, könyökeink érintik a csípőnket.
Lábaink nem érintkeznek egymással, a lábujjhegyek kb. 10-12 cm-re, a sarkok kb. 3-5 cm-re vannak egymástól.
Ajkaink zárva tartjuk, az alsó és a fölső fogsor nem érintkeznek, a nyelv a száj fenekén fekszik, hegyével érinti az alsó fogakat, kissé görbülten, de teljesen laposan és fesztelenül.
Állunkat behúzzuk annyira, hogy gerincünk teljesen kiegyenesedjék, nyakunk egyenes folytatása legyen gerincünknek. Ez a fejtartás a függetlenség állapotát mutatja. A testtartás tökéletesen föl- ill. kiegyenesedett, összes izmunkat fesztelenítettük, de a gerincoszlop szilárdan tart.
Válasszunk egy matt, tehát nem fénylő tárgyat, úgy, hogy ne alakuljon ki a hajlandóságunk arra, hogy elkalandozó gondolathullámok lépjenek fel bennünk. Rajzolhatunk egy kb. 50 forintos nagyságú fekete pontot, ha úgy tetszik, de választhatunk egyéb más sötét dolgot is. Helyezzük a tárgyat tőlünk kb. 2 m távolságra szemmagasságba.
Tekintetünket irányítsuk rá az egész gyakorlat alatt, de ne engedjük szemhéjainkat lezáródni. Ebben a helyzetben azt észleljük, hogy a szórakozottság kusza gondolatai nem kalandoznak tudatunkban, s hogy ebben a helyzetben tudunk a legjobban koncentrálni, mert a gyakorlat eredményének kialakulásának titka a koncentráció képességében rejlik.
A légzés menete
Ürítsük ki a tüdőnket, az összes levegőt kilélegezve, amennyire csak lehetséges, de teljesen könnyedén, ne feszüljünk meg, ne erőltessük. Mindennek könnyedén kell történnie, kellemmel és teljes nyugalommal. Majd orron át lélegezzünk be lassan, könnyedén, teljes és tökéletes ritmussal, ütemmel, hét másodpercig.
Kezdjük a felső tüdőszárnyak (tüdőcsúcsok) megtöltésével, természetesen amennyire ezt az elfoglalt testhelyzet engedi, és tegyük ezt is erőltetés nélkül; majd töltsük ki tüdőnk további részeit, a középső tüdőrészt és az alsót. Belégzésünk legyen teljes.
Kilégzésnél a sorrend a következőképpen alakul: a levegőt először az alsó tüdőrészből, majd a középsőből, végül pedig a tüdőcsúcsokból engedjük ki.
Végig legyen a légzés folyamata tudatos ellenőrzésünk alatt, ami azt jelenti, hogy a levegőáram folyamatosan, bármiféle feszültség és áramlásbeli egyenetlenség nélkül történik, egy kiegyensúlyozott hullámzást imitálva.
Miközben belélegzünk, állandóan tekintsünk az előttünk lévő tárgyra, pontra, tudatunkfigyelmét pedig összpontosítsuk magára a lélegzetre, követve értelmünkkel a levegő áramát, amint az behatol az orron, majd a légutakon át a tüdőbe, kitöltve, kiterjesztve a mellüreget, s a rekeszizmot.
A légzés folyamata közben gondoljunk a Gallamára, az élet központi princípiumára, s tudatunkat töltse el a meggyőződés afelől, miszerint ennek az életprincípiumnak célja a sejtszövetek képzése az egész szervezetben, s így biztosítja a regenerációt, a megifjulás alapját.
Lélegezzünk úgy, hogy tudatunkat eltölti a gondolat: „Légzés az élet!”, és hogy a légzésápolással a tökéletes tudatosságot érhetjük el.
Ha a gyakorlatot koncentráció s gondolati, tudati összpontosítás nélkül végezzük, akkor csak egy részét végeztük el műveletnek, s az ennek megfelelő részeredménnyel számoljunk. Azonban fordítva is igaz ez: a koncentráció a gyakorlat nélkül csak értelmileg fejleszt, és hatása időleges, tehát nem nyújt tartós eredményt.