001. Oda az Istenhez 2

1.
Millió fáklyát gyújt a Te kezed,
S ők vándorolnak a kéklő űrben,
Parancsod végzik, bírván erődet,
Víg éltet élnek boldogság-telten.
Hogy hívjuk őket? Kristály-Fényözön?
Arany folyók dicső társulata?
Égi lámpások az éthermezőn?
Fénylő napoknak víg áradata?
Velük szemben – Te napfény vagy éjben!

1.
A million torches lighted by Thy hand
wander unwearied through the blue abyss;
They own Thy pow’r, accomplish Thy command,
all gay with life, all eloquent with bliss;
What shall we call them? Piles of crystal light –
a glorious company of golden streams –
lamps of celestial ether burning bright;
suns lighting systems with their joyous beams?
But Thou to these art as noon to night.

1.
Millionen Fackeln strahlen aus dein Licht,
wandern beständig durch die blaue Fern’;
dank deiner Kraft erfüll’n sie ihre Pflicht
voll Lebensfreude und glückselig gern.
Wie sie benennen? Leuchten aus Kristall,
zusammenfließende glutgoldne Pracht,
des Himmels Leuchten, Ätherglut entfacht,
die sonnengleich ergießen ihren Strahl?
Doch du gleichst dem wie heller Tag der Nacht.